Cím nélkül

2008 június 13. | Szerző: bakery |

 Ez a rész elsősorban önmagamról szól. 14hónapja vagyok itt a szigeten, és rengeteg változáson mentem keresztül. Leginkább lehiggadtam, már  nem vagyok az a minden lében kanál izgága azonnal meg kell tennem és oldanom típus. Áldott jó anyám mindig mondta h nincs elég türelmem önmagamhoz, hát most lassan megértettem miről is beszélt nekem. Talán még most sincs elég, de több mint ezelőtt. Megtanultam, h az idő valóban megoldást hozhat, ha másért nem, hát azért mert a saját véleméynünk megváltozik az idő múlásával, és a szörnyű már nem is olyan rossz, a boldogság meg már nem is olyan édes.  Minden elmúlik, minden változik. Megszépül, jelentősését veszti, vagy csak elmúlik.

Ha nagyon összeszeszedem magam, végre megírom a regényemet.