Nehéz egy olyan környezetben igazi önkritikát gyakorolni, ahol az emberek számára szinte ismeretlen az egyenes beszéd fogalma. Körmönfontan, megtekerve, vagy inkább mélyen hallgatva kezelik a problémákat. Néha kezdem azt érezni, h a Stephordi feleségek (ajaj, fogalmam nincs hogyan írják pontosan) c. film valahol itt készült. Nem olyan rossz ám ez, nem hazugság vagy hasonló, csak finomak és nem akarnak senkit megbántani, meg túlságosan tapintatosak. Ja kérem ez inkább viking terület (valaha vikingek éltek itt, a középkorban egy norvég király adta ajándékba egy skót nemesnek ezeket a szigeteket), még skócia is távol van, csak papíron tartozik Nagy-Britanniához, közelebbről Skóciához. Annyi a különbség az előbb említett filmhez képest, h itt nem tökéletesek az emberek, csak meghagyják magukat meg a másikat abban a hitben, h minden rendben és a legnagyobb hülyeségek is normális dolgok. Ha vki mégis “fellázad” annak a helyi agyturkászt javasolják, akinek állítólag csodaszere van, amitől mindjárt boldog leszel. Engem is azóta küldözgetnek a csodadokihoz, amióta mertem kiakadni Dinkára miután hozzám rúgott vmikor az ősszel egy teli ládát, napokig lila volt a sípcsontom, meg közöltem vele h szálljon már le rólam. Persze kicsit emelt hangnembe. Erre az itteniek próbáltak meggyőzni, h saját magam stresszelem, bár látják tudják h ez a k… csak szart kever, hazudik, itteniekkel szembe is néha agressziv, sőt vevők is panaszkodtak rá, h hogy viselkedik (volt akihez hozzávágta a megvásárolt terméket), de hát már ő csak ilyen, így kell elfogadni, úgyhogy aki nem bírja idegekkel, szedjen gyógyszert. Itt az emberek, főleg a nők nagy része szedi, mint kiderült. Ez nem olyasmi mint amikor az ágy alá seperjük a problémát, hiszen itt mindenki tisztán látja, tudomásul veszi, érti a problémát, csak hát senkinek nem szólnak semmit, mindenkit meghagynak abba a hitbe, h ügyes vagy, jól csinálod amit, helyesen cselekszel. Csak kérdem én, akkor h tanuljon bármit és bármiből is az ember fia, ha nem tanítják? Én nem szedem, csak jókat röhögök rajtuk már. Volt időszak az elmúlt hónapokban amikor a falat vakartam, sírtam zokogtam, tomboltam, h értse már meg vki a problémámat és tegyen rendet, mire megértettem, h vagy beállok ebbe a tapintatos társaság sorába, vagy megbolondulok. A gyógyszer vagy a fogom cuccaim és hazamegyek ki van zárva, ilyen egyszerűen nem adom fel!!! Nem olyan fából faragtak. Azért az öszinteségem nem tűnik el, de a mindig megmondom az egyenest – ez eltűnt. Sok önuralomra van szükségem, de fejlődök. Az a baj h itt még azt sem mondják meg ha 150kg vagy és minden perced meg van számlálva a sok túlsúly miatt, inkább adnak még két fánkot, hiszen úgy gondolják, h ha téged az evés boldogít, akkor a két fánkkal csak segítettek.